1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. <szilárd, merev testet> üt(öget)éssel v. más erőszakos ráhatással több darabra felapróz, ver v. szétzúz. töri a jeget; ízzé-porrá tör. | <kemény héjú magokat> egymás után feltör. diót tör. | ▸ rám, rád töri az ajtót | ▸ kelevézt, kopját, vasat tör

2. (t. n. is ) <szilárd testből> darabo(ka)t kézzel erőszakosan leválaszt. tör (egy darabot) a kifliből; ▸ kukoricát tör

3. ▸ kezét, lábát, nyakát töri

4. <földet> ekével, boronával hasogat. töri az ugart. | rég <várfalat> ágyúval v. más hadigéppel rombol.

5. <nyílást, bejáratot, utat> az akadályokat elhárítva, lerombolva létrehoz. ablakot, ösvényt tör.

6. ▸ kendert, lent tör | ipar <megszáradt bőrt> ütögetéssel v. taposással puhít.

7. (t. n. is ) <tárgy vmely test(rész)en> tartós nyomással, dörzsöléssel fájdalmat, sebet okoz. tör(i lábát) a cipő. | ▸ hólyagot, sebet tör valamin

8. ▸ kezét töri

9. ▸ töri magát | ▸ töri a fejét

10. ▸ valamibe tör járomba töri az ökröket.

11. <nyelvet> nehezen, hibásan beszél. töri a németet.

12. nép <betegség> görcsös rohamokban kínoz valakit. töri a frász, a nyavalya.

13. ritk megszeg. esküt, ünnepet tör.

14. <fényt> irányától eltérít.

15. mat úgy oszt valamit valamivel, hogy az osztást tört alakjában fejezi ki. kettő törve hárommal (⅔ ).

16. tn nagy erővel igyekszik utat csinálni, ill. eljutni vhova. fölfelé tör. | ▸ valamire , valami felé tör vmely célra v. cél felé tör. | ▸ valakinek valamijére tör életére, nyugalmára tör valakinek.

17. ▸ valakire, valamire tör

[?]